ÚJRATERVEZÉS PROJEKT

#karanténposzt


A környezetemben szerencsére többeket is látok, akik elgondolkoztak ebben a helyzetben, hogy hogy tehetnének valamit a többiekért. Fontolgattam én is, hogy újrakezdem a 100 beszélgetést, de valamiért nem éreztem igazán szívből jövő döntésnek, ezért halogattam, hogy kirakjam. Vártam valami másra. Mostanra megérkezett. Elgondolkoztam azon, hogy miben vagyok igazán jó, amivel hasznára lehetnék másoknak, és rájöttem, hogy ez egyértelműen az ÚJRATERVEZÉS. Számtalanszor találtam már magam a gödör alján, és kivétel nélkül mindig kijöttem belőle. Ezt mostanra már úgy kifejlesztettem, hogy már nem is esek mélyre, maximum egy kis botlásnak élem meg, ami arra figyelmeztet, hogy valamerre másfele kell mennem. Nem, nem hurrá-optimista vagyok, a legkevésbé sem. De mélyen hiszem, vagyis tudom, hogy minden értünk van és nem ellenünk, és most, hogy ezek a dolgok történnek világszinten, ezzel kapcsolatban is ezt érzem. Számtalan közeli barátomnál, közeli ismerősömnél látom, hogy most olyan változtatásokba kényszerülnek, amik valójában már rég szükségszerűek, de eddig maguktól nem lépték meg. Túl kényelmes volt, nem fájt még eléggé, és most lám, az élet döntést hoz a helyükben. Nincs ezeknél jobb példa arra, hogy sokszor csak nézőpontot kell váltanunk, kicsit kigondolkozni magunkat a dobozból, és ezáltal számtalan új lehetőség bukkan fel. Ezek a lehetőségek a régi, elhasznált talajban nem gyökereztek meg, új talaj kell nekik, amiben gyökeret ereszthetnek.