JELENLÉT
Úgy érzem már megtaláltam az „élet jó működtetésének” a kulcsát, mégis sokszor bizonytalanodom el, sokszor veszítem el a közvetlen kapcsolatot azzal a belső bizonyossággal, amiről tudom, hogy ha figyelek rá a dolgok csak úgy történhetnek, ahogy én szeretném. Könnyű volt megtalálni ezt a belső békét, meghallani a zaj mögötti valódi hangot, amikor az egész világ visszavonult és csend vett körül. És sokkal nehezebb most, hogy újra visszaállt minden a régibe, visszagyorsult a világ és újra felhangosodott. De egy valamit megtanulhattunk a történtekből, és aki akkor ezt megélte, tudja, hogy ez nem elvehető. Nem lehet visszaaludni teljesen, ha már egyszer megtapasztaltad milyen volt ébren lenni. Nem könnyű, energiát, figyelmet igényel, nem marad meg magától. Ha a figyelmed újra kifele fordul, ha hagyod, hogy újra a környezeted irányítson, ha elfeledkezel a kapcsolatról önmagaddal, akkor újra az események kiszolgáltatottja leszel és többé nem te irányítasz. Sodródsz és vergődsz, mert már nem belülről működsz, hanem átadtad a kormánykereket a körülményeknek. És most, hogy már tudod, hogy a dolgok, hogy működnek, talán még frusztrálóbb, hogy még mindig képes vagy elbillenni. De már semmi nem a régi. Már nem kezded el a régi sémáidat követni, nem hagyod belepörgetni magad, csak észreveszed. Tudod, hogy nem kívül kell a problémát keresni és kezelni, hiszen, ami kint megjelenik épp azt a káoszt tükrözi, ami benned kialakult, ezért nincs más dolgod, mint visszatérni önmagadhoz. Kicsit csendben lenni, visszavonulni a zajtól. A figyelmedet befele irányítani a külvilágról. Minél többet jut ez eszedbe, minél többször figyelsz befele a nap során, a zaj annál inkább halkul. A rend helyreáll benned, a hullámok elsimulnak, és nyugalom megjelenik kívül is. A problémák maguktól megoldódnak, a lehetőségek megsokszorozódnak, feltűnnek új utak, az áramlás újra beindul. Ne felejtsd el, nem a külvilággal van dolgod! Figyelj befele, légy csendben, térj vissza önmagadhoz és a világ kívül is kisimul.