NÉZŐPONT

#karanténposzt


Egész idáig nem voltam hajlandó foglalkozni a problémával, mert igyekszem mindig távol tartani magam a média hatásától és úgy vagyok vele, hogy a lényeg úgyis elér hozzám is, amikor kell. Most egy kicsit már én is elgondolkodtam, mert egy ilyen globális problémának nyilván a hatása is globális. Mind társadalmilag, gazdaságilag és egyéni szinten is.⁣ Nem mondom, hogy nem szorult össze a gyomrom. Az ismeretlentől. És attól, hogy bebizonyosodik, mennyire nem lehetünk urai a külső körülményeknek. Mégis azt gondolom, hogy ez egy próbatétel. Hogy mennyire vagyunk képesek a felszínen maradni, mennyire vagyunk valóban életképesek. Most azt érzem, nagyszínpadon játszódik le, ami máskor egyéni szinten, piciben, hogy mennyire nincs hatásunk a külső körülményekre, és a “túlélésünk” a megélésünkön múlik. Hogy hogyan állunk hozzá a rajtunk kívül álló, tőlünk független eseményekhez.⁣ Hogy meglátjuk-e a lehetőséget a változásban. Hogy hagyjuk, hogy maga alá gyűrjön a bizonytalanság és a félelem minket, vagy elkezdjünk másképpen rálátni az életünkre, a történésekre. Meglátni a fontosságát a kapcsolódásnak, az összefogásnak, az egymásra való figyelemnek. Hogy most, amikor karanténnal választanak el minket egymástól, folytatjuk az elidegenedést, vagy összezárunk-e.