VÍZIÓ

Pár hónapja, amikor tele voltam félelemmel a jövőmet illetően, a mentorom azt a feladatot adta, hogy írjam le önmagam azon verzióját, amibe be szeretnék érni pár hónap múlva. Azt az Andit, aki lenni szeretnék, vagyis aki már vagyok is belül, amikor nem a félelmeimre, a korlátaimra koncentrálok, hanem arra, amire igazán vágyom és amerre menni szeretnék.


Eleinte nagyon sokat segített, hogy ezt napi szinten elolvastam reggelente, és nem csak olvastam, hanem próbáltam bele is érezni magam, átélni azokat az érzéseket, amiket akkor fogok érezni, amikor már ott tartok, amiről írtam.


Pár napja elővettem ezt a listát és elképesztő volt, hogy amiket akkor leírtam vágyként, ma már az a valóságom. Beértem, mert annyira tisztán vágytam rá. Akartam. Viszont át kellett írnom, illetve finomítanom kellett rajta sok mindent.


Az elmúlt hónapokban annyira erősen követtem az álmaimat, annyira sok energiát raktam bele, hogy mostanra érzem, hogy elfáradtam, nem is kicsit. Amikor elolvasom azokat a sorokat, pontosan ezt tükrözik. Az ERŐT, amivel az egész életemet vezettem idáig. Amivel nem hagytam, hogy a dolgok történjenek, hanem szorosan fogtam a kormányt és tekertem a pedált, mert azt hittem, hogy ezen múlik. Pedig az Élet mindig mögöttem volt eddig is. Számtalan útvesztőből és gödörből segített már ki. Persze kellettem hozzá én is. Hagynom kellett, hogy támogasson és volt, hogy nem is tudtam mást tenni, nem volt választásom.


Sok mindennel egészítettem ki most a listát, legfőkébb azzal, hogy adjam vissza az irányítást az Életnek, hogy bízzak abban, ami belülről jön és engedjem áramolni. Hogy hagyjam abba az akarást és engedjem csak történni. Hogy ne akarjak mindig mindent erőből megcsinálni. Ne akarjak folyton megoldani.


Nehéz elengedni a gyeplőt, főleg valakinek, aki olyan, mint én. Aki folyton célokat tűz ki, és azt ha törik, ha szakad, eléri. Mint egy kis acélpitbull... atomanti..

Hiszem, hogy az energiát, az időt mindenbe bele kell tenni. Hogy cselekvés nélkül nem lehet előbbre jutni. De fel kell ismerni azt is, amikor le kell lassítani, és engedni az áramlást, az Életet is működni.

Eljön a pillanat, amikor tudni kell elengedni.


Viszont jó érzés tudni, hogy a lista működik. Hogy, amit szeretnénk, az már igazából létezik. Csak bele kell érni. Hagyni magad beleérkezni..