Emlékszem, hogy már gyerekkoromban észrevettem, hogy a gondolataimmal, a figyelmemmel befolyásolni tudom az általam tapasztalt valóságot. A fantáziámba merülve létre tudtam hozni azt, amit nagyon szerettem volna és ami így hamarosan megjelent a valóságban is.

... és emlékszem, hogyan vizualizáltam, ahogy a félelmeimet, a negatív gondolataimat egy felhő viszi el, vagy kilövöm az űrbe és ezzel könnyülök ki a valóságban is.

 

Ösztönösen működött bennem a „teremtés”, félelmek nélkül, különösebb traumák nélkül, hiszen jó gyerekkorom volt, olyan szülőkkel, akik sosem törték le a szárnyaimat, viszont nagyon érzékeny voltam a környezetemre, mivel a testvérem kicsiként beteg volt, így mindig résen voltam és figyeltem a körülöttem lévők érzelmeit, reakcióit, és amennyire csak tudtam, összehúztam magam, hogy rám ne kelljen figyelni. 

 

Nagyjából simán ment az életem, és könnyedén jöttek létre a vágyaim egészen 2010-ig. Könnyedén lett saját lakásom, saját erőforrásból, a párkapcsolataim rendben mentek, létrejött az álmom, egy saját vállalkozás, addig azt hiszem sosem gondolkoztam az élet nehézségein. Alapvetően boldog voltam mindig.

Aztán jött egy fordulat, ami a tudatosabb önismeret felé "kényszerített".

​

2011-ben elveszítettem mindenemet, amit addig olyan simán teremtettem, a lakásomat, párkapcsolatomat, az éppen beindult karrieremet és anyagi biztonságomat, az egész addigi világomat.

 

Megkaptam a feladatot, hogy mindent az alapjaiból, a mínuszból újraépítsek...