top of page
  • andreamarosvolgyi

SPIRITUALITÁS ERROR

Amikor ezeket a sorokat írom, magamon is mosolygok, ezért ne vegye senki magára…kinek nem inge.


Sokmindent gondolunk a spiritualitásról. Előttem azonnal megjelenik egy fehérzsálya köteg, a palo santo illata, a sámándob dobogását hallom lelki füleimmel és megjelenek én magam is, mint valami aranyfényt árasztó tünde, pillangókat és szikrázó csillagocskákat eregetve.

(Azért menők ezek a képek)




Amikor szeptemberben bejelentettem, hogy Balira megyek, az egyik ismerősöm nekem szegezte, hogy azt gondolom, majd ott valódi spiritualitással találkozom? Azt hiszem többet ad majd, mint az iskolai csoportozások, a pszichológia, a valódi rendszerezett tudás?

Értettem, hogy mit akar ezzel mondani, mert sokan ezzel a szándékkal érkeznek. Azt hiszik, a spiritualitás a templomokban és a buddha szobrokban rejlik és a füstölő illatával szívod magadba.

Sokmindennel találkoztam itt eddig spirituális címkével feltűzdelve, ami nem állhatott volna távolabb a valóságtól, mint ezek a hekkelt fotók rólam, de találkoztam valódi spiritualitással is.

Viszont azoknak a pillanatoknak nem sok köze volt a helyszínhez, a templomokhoz vagy mandalákhoz.

Például tisztán emlékszem még mindig arra az érzésre Balin, 6 évvel ezelőtt, amikor egyszer csak forogni kezdett velem a világ, mert az elmém hirtelen felfogta, hogy most tényleg egyes-egyedül vagyok, nagyon messze minden szerettemtől. Ahogy akkor a mellkasokra tettem a kezem, hogy megérezzem, hogy itt VAGYOK… az spirituális volt.

Amikor most szeptemberben sokszor fullasztó magányérzéssel, szorongva ébredtem, mert sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy kiszakítottam magam a biztonságos közegemből, és saját magamat átölelve aludtam el… az spirituális volt.

Amikor vannak napok, hogy teljes a káosz körülöttem, hogy semmilyen rutin nem működik, semmi nem akar összeállni a térben, hogy a terveid szerint tudd végigvinni a napod, és akkor megállsz egy percre, behozod a figyelmed magadhoz és észreveszed, hogy valójában itt és most minden rendben és a szamszára egyszerre szétfoszlik… az spirituális.

Amikor képes vagy nem szétpörögni fejben, hogy mennyi elintéznivalód van, hogy mennyi “veszély” leselkedik rád a jövőben, hogy mit, hogyan, milyen sorrendben, milyen módon kell majd megoldanod, hanem felengeded a kontrollt és tudod, hogy amikor elérkezik a megfelelő pillanat, akkor a válasz már ott lesz benned… az spirituális.

Amikor a meditatív coaching folyamat alatt le mersz ereszkedni a saját érzéseidbe, bele mered engedni magad, hagyod létezni őket, nem menekülsz ki belőle, nem hárítasz, nem utasítod el őket, hanem türelemmel hagyod, hogy megmutassák végre magukat, hogy veled legyenek, hogy aztán megtapasztalhasd, hogy valójában az ellenállásod nélkül nem is léteznek… az spirituális.

És ez spirituális Magyarországon is, Thaiföldön vagy Balin, vagy a Balatonon is…

És persze fontos a zsálya, a füstölő, a sámánzene, a balatoni udvaromban lobogó tábortűz képe. Mert eszközök, amik hazavezetnek. Fontosak a rituálék, főleg itt, messze a valódi otthonomtól, mert a segítségükkel könnyebben találok magamban az otthonomra.

Mert a közösségi együttléteknek keretet és megfelelő milliót adnak. Emlékeztetnek. Hazahívnak.

De önmagukban nem spirituálisak… csak ha ott vagy benne te is.

Ha közben igazán MAGaddal vagy.

22 views0 comments

Recent Posts

See All
bottom of page